A költségosztásról

Nemrégiben egy zuglói közös képviselő kérdezte társaságunktól a sajtón keresztül, hogy csak egy cég végezheti-e az ÖKOPlusz programban részt vevő épületekben a költségosztást, mert ha ez így van, akkor ez monopolhelyzet. A valós válaszok persze közvetlenül a FŐTÁV-tól is megkaphatóak - a választás szabad.

Mint bizonyára a legtöbben már tudják, a költségosztás nem kötelezettség, csak lehetőség, az ÖKO és ÖKOPlusz programban egyaránt. Másként fogalmazva: a fogyasztás szerinti díjfizetés csak lehetőség, nem kötelezettség, de ettől még állami támogatással megvalósítható.

A közösségek többsége nyilván a fogyasztás alapján kívánja az egyes lakások esetében a díjakat kivetni. Teljesen természetes tehát, hogy az ÖKOPlusz programban élnek a költségosztás lehetőségével. Na de ki lesz az, aki végül a költségosztást elvégzi?

A FŐTÁV Zrt. a beruházások megvalósítására és a költségosztás elvégzésére két közbeszerzési eljárást írt ki. Ennek az eljárásnak két győztese lett: a Techem Kft., aki a saját költségosztási technológiáját és árait kínálja a lakóközösségnek a költségosztás esetén. A másik nyertes cég a DH Szerviz Kft., amely szintén elvégzi a szerelést, és saját termék híján a költségosztásban az Ista költségosztó cég termékeit kínálja a lakóközösségek számára.

Másként fogalmazva a közösségek választhatnak  kivitelezőt és ezzel választhatnak költségosztási technológiát is. Kettőből választani azonban nem mindig egyszerű, ezért a FŐTÁV a költségosztás esetében harmadik lehetőséget is felkínál a költségosztás megvalósítására. E szerint a két nyertes cég közül az egyik elvégzi a kivitelezést - kivéve a költségosztók felszerelését. Ezzel a munkával ugyanis a fogyasztói közösségek bármely, általuk megbízhatónak és elfogadható árúnak tartott céget felkérhetik.

Erre lehetőséget biztosít az a tény is, hogy minden esetben a közös képviselő feladata a költségek szétosztásának módját megadni.

Ezzel a megoldással - a három említett lehetőség közüli választás felkínálásával - garanciát tudunk biztosítani arra nézve, hogy a közösség számára elfogadható feltételekkel és árért végzi majd el az ezzel megbízott szakcég a költségek felosztását.

Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogy milyen tevékenységeket is végez a költségosztással megbízott cég. Mint az sokszor elhangzik, a költségosztó nem hitelesített mérőeszköz, de alkalmas arra, hogy az egyes lakások tulajdonosainak valódi fogyasztását megmutassa, hiszen ma az épület fűtési hőfelhasználását többnyire nem a valós fogyasztás, hanem a lakások mérete alapján fizetik a lakók. A távhőszolgáltató a hőközpontban méri a fogyasztást, a ház lakói megfizetik annak költségeit, csak az a kérdés: a valós felhasználás alapján akarnak-e fizetni a lakók, vagy inkább fenntartják egymás számláinak támogatását?

A többletfogyasztás nem kizárólag a lakó pazarló magatartásból következik, szerepe van benne a lakás épületen belüli elhelyezkedésének is, hiszen a több lehűlő felülettel rendelkező otthon fogyasztása mindig több lesz, mint egy középen elhelyezkedő, több oldalról is védett lakásé. Ez az építészeti okokból adódó különbség indokolja egyfajta korrekció alkalmazását. Ennek kialakítása a társasházak, lakásszövetkezeteket saját belső működésének része, közgyűlésen dönthetnek róla. Ha korrigálni szeretnék a fogyasztás egy részét, azt jelezniük kell a költségosztást végző cégnek, akik javaslatot tesznek ennek módjára.
A költségosztás ugyanis olyan elszámolási technika, amit nem a távhőszolgáltató végez, hanem az ezzel foglalkozó szakmai cégek. Ennek külön díjazása - vagyis költsége - van, erről külön szerződnie kell a lakóközösségnek a szolgáltatást nyújtó szakcéggel. A távhőszolgáltató kötelezettsége ebben a helyzetben pusztán annyi, hogy a rendelkezésre bocsátott adatok alapján készíti el számlát, és igény esetén elvégzi a pénzügyi rendezést is.
A tapasztalatok szerint a legtöbben arra kíváncsiak, hogy a korrekciós tényezők alkalmazása esetén mi a helyes, mi a célravezető arány, illetve mérték. Ebben az ügyben a szolgáltató álláspontja világos: amit a költségosztással megbízott cég javasol és amelyet a fogyasztók közössége el tud fogadni.
A költségek csökkentésére csak a szabályozás képes, az egyéni érdekeltség megteremtése viszont lehetetlen a költségosztás, a költségosztók alkalmazása nélkül. A távhőszolgáltató feladata pedig az, hogy a lakóközösség és a költségosztó szakcég által meghatározott metodika alapján elkészítse az elszámolást.
A korrekt, a fogyasztók számára is elfogadható költségosztó cég kiválasztása tehát bizalmi kérdés, amiben az ÖKOPlusz program biztosítja a kellő szabadságot a fogyasztók, a lakóközösségek számára.

A költségosztókról

A fűtéskorszerűsítés - bár opcionális, de ugyanakkor - egyik legfontosabb eleme a költségosztó üzembe helyezése. A költségosztók alkalmazásával igazságosabb elszámolás valósulhat meg, amely a tényleges fogyasztáson alapul. A készülék adatai által a lakásunkban felhasznált illetve mért hőmennyiség egyedileg mérhetővé válik. Leegyszerűsítve a költségosztók biztosítják azt, hogy mindenki annyit fizessen, amennyit fogyasztott.

Miután az épületet szabályozhatóvá tettük, jogosan merülhet fel a tulajdonosokban az az igény, hogy a ténylegesen elfogyasztott hőmennyiség után fizessenek. A tényleges fogyasztás utáni elszámolás eszköze a fűtési költségosztó. Ha az épületben lévő összes radiátorra felszerelünk egy-egy költségosztót, akkor a fűtési szezon befejeződése után a tényleges fogyasztásnak megfelelő elszámolást készíthetünk az épület részére. Természetesen az elszámolás elkészítését megelőzi a költségosztók leolvasása.

A költségmegosztási folyamat során a radiátorokra felszerelt fűtési költségosztók segítségével az adott épületben található lakások hőfogyasztásának egymáshoz viszonyított arányát határozhatjuk meg. A méréseket végző szakemberek a hőközpontban található hőmennyiségmérő készüléken (amely az épület összfogyasztását mutatja) a mért adatokat a lakások költségosztóin található adatok arányában osztják szét.

A költségosztóknak két típusát különböztethetjük meg. Az első a hagyományos rendszerű, párologtató költségosztó.Ennek a típusnak a lényege, hogy a készülékben egy folyadékkal teli ampulla található, amely közvetlenül érintkezik a költségosztó radiátorra szerelt hátoldalával. A hátoldal jó hővezető képességű alumínium-ötvözetből készült,így az ezzel érintkező ampullában található folyadék hőmérséklete a fűtőtest hőmérsékletével megegyező lesz. Az ampullából ily módon elpárolgott folyadékmennyisége arányos a radiátor hőleadásával. A fogyasztás mérése során az elpárolgott folyadék mennyiségét mérik. Ennek során azonban figyelembe kell venni a fűtőtest teljesítményét, továbbá a költségosztó készülék hátoldala és a fűtőtest közötti hőcsatolási tényezőt is. Ennek meghatározására két számítási lehetőség áll rendelkezésünkre. Elsőként a költségosztókban elhelyezett teljesítmény-skálával végezhetjük el a mérést. Ebben az esetben a skálamegosztás a fent említett két tényező figyelembevételével készül. Így a leolvasás során a leolvasást végző szakember már eleve a radiátorteljesítménnyel és a hőcsatolási tényezővel súlyozott értéket olvassa le. A rizikótényezők leolvasásának másik módszere az, hogy a kiértékelési folyamat során ezeket szorzótényezőként veszik figyelembe. Ez tulajdonképpen az egyes lakások hőfogyasztásának a teljes fogyasztáshoz viszonyított aránya, az adott lakásban elhelyezett költségosztó ampullájából elpárolgott folyadékmennyiség és az épületben található összes költségosztó ampullájából elpárolgott folyadékmennyiség hányadosa. A párologtató költségosztók előnye, hogy a felépítésük egyszerű és az áruk igen kedvező. Hátránya azonban az, hogy alacsony előremenő vízhőmérséklet esetén csak a szabványban rögzített megkötésekkel alkalmazható; továbbá a mérőfolyadék hidegpárolgása, amely a fogyasztók számára sok esetben nem érthető.

A másik típusú költségosztó az úgynevezett elektronikus költségosztó. Ezek a készülékek egy mikrovezérlésű technológia alapján működnek. Általában két érzékelőt tartalmaznak, amelyek közül az egyik a radiátor hőmérsékletét, a másik pedig a helyiség levegőjének hőmérsékletét méri. A költségosztóba be kell programozni a radiátor adatait (a teljesítményt, a hőleadási tényezőket, stb...), amelyek alapján, a mért hőmérséklet-különbség figyelembevételével kiszámolja a fűtőtest hőleadását, majd az így kapott adatot pedig integrálja a teljes fűtési idényre vonatkozóan. Az ilyen típusú költségosztók előnye, hogy alacsony előremenő hőmérsékletek esetében is kiválóan alkalmazhatóak, továbbá nagyobb a kijelző felbontása, a kapott értékek a folyadékkristályos kijelzőről könnyedén leolvashatóak. A kijelzőn három adat jelenik meg: az első szám az aktuális mérőállást jelenti, ez a fűtési szezonban általában nő. A második egy kis ceruza-ikon mellett jelenik meg, ez a tavalyi mérőállást mutatja. Végül a harmadik - amely egy „n" betűvel kezdődik - a költségosztó azonosító számát jelöli. Nem utolsósorban a készülék számos kényelmi funkciót is tartalmaz, mint például a havi mért értékek tárolása - így azok visszamenőleg leolvashatóak és beprogramozhatjuk a fordulónapot.

A költségosztók mindkét típusa a lehető legnagyobb biztonságot nyújtja a fogyasztók számára. A költségosztók a lakók/felhasználók igényeinek megfelelően programozhatók. A pontos elszámolás érdekében a készülékeket úgy szerelik fel, hogy az megfeleljen a lakásban található radiátor típusának és teljesítményének. Ez az elszámolás helyességének az alapja. A szakemberek a leolvasást egy speciális mérőkészülékkel a lépcsőházban végzik - a lakásokba be sem kell menniük. A készülék lítium-elemmel működik,melynek élettartama közel 10 év. Minden készülék két hőérzékelővel rendelkezik,ami nagyfokú pontosságot biztosít. A készülék biztonságos lezárásáról és a manipulációk elkerüléséről két speciális plomba gondoskodik.  

Az értékek leolvasására a költségosztással megbízott céggel kötött szerződésnek megfelelően; általában évente egy-két alkalommal kerül sor. A szakemberek a leolvasott adatok alapján készítik el a fűtési-költségelszámolást. Az elszámolás tartalmazza az épület által felhasznált, GJ-ban kifejezett fűtési energiamennyiséget, melyet a hőközpontban található hőmennyiségmérő mér. Ezt a hőmennyiséget a költségosztókról leolvasott értékek alapján, a fogyasztással arányosan osztják fel a lakók között. Természetesen a leolvasás alkalmával a leolvasást végző szakemberek az adatokat gondosan, többször ellenőrzik.