Kulcstényezővé válhat a távfűtés

Míg az áramtermelés viszonylag egyszerűen zöldül ki 2050-re, addig a hőtermelésben bőven akadnak kihívások a Nemzetközi Energiaügynökség szerint. A Párizsban lefektetett klímakövetelményeknek való megfeleléshez az egyik összetevő a két terület ötvözése, mégpedig a távhőszektorban.

 

Komoly kihívások elé állította az energetikai szektort és a jogalkotókat a párizsi klímaegyezmény. A 2050-ig elérendő kibocsátási célokat ugyan nem lehetetlen elérni, de nagy erőfeszítések szükségesek - véli a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) megújulóenergia-divíziójának programvezetője. Ute Collier a Cogen Europe Budapesten tartott éves konferenciáján kifejtette: az energetikai rendszereknek jóval összetettebbé kell válniuk a jövőben a termelés és a felhasználás kiegyensúlyozása érdekében. A kogenerációs, magyarul a kapcsolt termelés lényege, hogy egyszerre állítanak elő villamos energiát és hőt az adott erőműben - e szektor európai képviselői tartják kétnapos eszmecseréjüket a magyar fővárosban. Azt vitatják meg, hogy a 2015-ben ratifikált éghajlatvédelmi megállapodás teljesítésének milyen feltételeit és esélyeit látják. Ute Collier tegnapi előadásában elöljáróban leszögezte, hogy 35 éves előrejelzést csak nagyon óvatos becsléssel lehet tenni, hiszen egy példaként hozott, 1982-es prognózis is csak hozzávetőlegesen vált valóra. Annyiban viszont biztosak lehetünk, hogy a megújuló energiaforrások részaránya a villamosenergia- termelésben - és remélhetőleg a hő előállításában is - nagyot nő a következő évtizedekben.

Az IEA modelljei szerint az áramtermelés viszonylag könnyen "kizöldül" majd. A klasszikus, időjárási jelenségeket hasznosítók mellett növekedhet a geotermikus források felhasználása, de a nukleáris energia mint nullakibocsátású technológia is segít a klímacélok elérésében. Az évszázad közepére a legtöbb áram-előállítási mód szén-dioxid- kibocsátása legalább a mai negyedére csökken, de egyes szektorok negatív tartományt is elérhetnek (például a szén-dioxidot befogó és hasznosító technológiák).

Nagyobb gondot jelent a hőtermelés szektora; a legtöbb feladat itt jelentkezik, főként az Európa-szerte elavult lakóépület- állomány miatt. Ebben a szektorban megtartják jelentős szerepüket a fosszilis tüzelők, de a kategórián belül és kívül is van bőven mit kiaknázni. Ilyen a biomassza-tüzelés, a földgáz felhasználási arányának növelése vagy a földhő hasznosítása. Ute Collier kiemelte a távfűtés szerepét, mivel mentesíti a városokat a légszennyező helyi tüzeléstől és könnyen megoldható megújuló forrásokat (biomasszát, lakossági hulladékot) hasznosító erőművekkel. Az IEA-tagok közt már most is sok ország van, amely alkalmazza ezt a megoldást, az évszázad közepére pedig a távhővel fűtött épületek száma a mai duplájára emelkedhet.

Mivel a hőtermelés hátrányos helyzetben van a zöldítés terén, a villamosenergia- termelés pedig előnyben, a szakértő szerint a mainál jóval komplexebb, a két termelési módot kombináló rendszereket kell létrehozni. Ezekkel ideális esetben kiegyenlíthetők lennének a termelési és a fogyasztási kilengések is.

Felmerülhet emellett a fűtés elektromos alapokra helyezése, vagyis a tüzelésalapúról érdemes lehet átállni a villanyfűtésre. Nem véletlen, hogy ez a mód nem elterjedt - Magyarországon például csak a háztartások pár százaléka fűt kizárólag áram segítségével -, hiszen ez számít a legköltségesebbnek a lehetőségek közül. Azonban a zöldáramtermelés napi csúcsain, a túltermelés időszakában, nagyon alacsony vagy akár negatív áramár mellett már biztosan megérheti. Persze kérdés, hogy éppen akkor fázunk-e, amikor a napelemparkok csúcsra járnak, de a szakértő által említett komplex rendszerek a remények szerint erre is választ adnak majd.